Közönséges emberi vágy, hogy a számunkra fontos emberek jó irányba változzanak.  Előfordulhat, hogy hiányosságokat vagy fejlesztendő területeket látunk szeretteinkben, és úgy érezhetjük, hogy ha változtatnának bizonyos módokon, minden jobb lenne.  A valóság azonban az, hogy a változás nehéz, és ha elvárják az emberektől, hogy megváltozzanak, az gyakran csalódáshoz és frusztrációhoz vezethet.

A változás személyes döntés, amit nem lehet erőltetni vagy követelni.  Lehet, hogy a valaki ellenáll a változásnak, mert hiányzik a motiváció vagy egyszerűen nem látja szükségét.

Más emberek megváltoztatása helyett, inkább önmagunkra, a saját hozzáállásunkra és viselkedésünkre kell összpontosítani.

Ez nem jelenti azt, hogy el kellene fogadnunk mások sértő vagy káros viselkedését. 

Engedd el az elvárásokat, és fogadd el az embereket olyannak amilyenek, mert így lelsz békét az életedben.

A nyitott gondolkodás, az elfogultság és a feltételezések elengedése, a másokkal szembeni empátia és együttérzés gyakorlása más megvilágításba helyezi a világot.

Az elvek és az elvárások két hatalmas erő, amelyek alakíthatják életünket és meghatározhatják sikerünket.  Míg az elvárásokat gyakran külső tényezőkhöz kötik, és a társadalmi normák befolyásolják, az elvek értékeinkben és meggyőződéseinkben gyökereznek.  Fontos megérteni a különbséget e két erő között, és hagyni, hogy ennek megfelelően vezessenek bennünket.

Az elvárások kétélű fegyverek lehetnek.  Egyrészt arra ösztönözhetnek bennünket, hogy a tökéletességre törekedjünk, és túllépjünk határainkon.  Másrészt szükségtelen nyomást kelthetnek, megfeleléshez és csalódáshoz vezethetnek.

Az alapelvek viszont megingathatatlan értékek, amelyek alakítják jellemünket, és meghatározzák, hogy kik vagyunk.  Egy erkölcsi iránytű, amely döntéseinket és tetteinket irányítja, ha hagyjuk, hogy elveink vezessenek bennünket, gyakran túllépjük az elvárásokat és pozitív hatást gyakorolhatunk a körülöttünk lévő világra, amely gyakran a külső sikert értékeli a belső kiteljesedés helyett. Maradjunk hűek önmagunkhoz, az elveinkhez és hagyjuk, hogy cselekedeteink mozgatórugói legyenek.  Ha elvárásainkat elveinkhez igazítjuk, nemcsak külső sikereket érhetünk el, hanem belső békét és kiteljesedést is. 

A kulcs az, hogy reális elvárásaink legyenek, amelyek összhangban vannak céljainkkal és képességeinkkel, és ne hagyjuk, hogy ezek beárnyékolják elveinket.

Ez nem azt jelenti, hogy fel kell adnunk álmainkat, vagy abba kell hagynunk a kiválóságra való törekvést.  Inkább késznek kell lennünk arra, hogy szükség esetén módosítsuk elvárásainkat. Ehhez viszont önismeret, őszinteség és rugalmasság kell, amelyek elengedhetetlen készségek a boldog és teljes élethez. 

Tehát, amikor legközelebb azon kapod magad, hogy cseresznyét vársz egy almafától, ne felejtsd el módosítani az elvárásaidat, és értékeld a fa gyümölcsét.